Az emberek nagy részét nem érdekli, honnan jött, milyen ősökkel büszkélkedhet magyarként, nem érdekli a többi tizenöt millió magyar sorsa sem, általában a saját környezete sem. Az igazi barátság ritka, mint a fehér holló, és a szomszédok sem beszélgetnek többet egymással, mint a háromszáz kilométerrel arrébb lakó rokonnal.

És nem értik, miért fontos a nemzettudat és -büszkeség. Csak azt kérdezik egyre, mit számít a múlt, mit számít, büszkék vagyunk-e nemzetünkre, őseinkre, történelmünkre, mi változik attól, ha mindenki számára kiderül: nagy múltú, egykor egész Európa által csodált és rettegett nemzet voltunk. Őket a ma, a most érdekli, mennyi adót kell fizetni, és mennyi fizetést, nyugdíjat kap, és ehhez semmi köze, kik vagyunk, honnan jövünk, és büszkék vagyunk-e rá.

Az csak az ÉN-ek problémája, hogy lemondanak egy fantasztikus érzésről: arról, hogy büszkék legyenek, csupán magyarságukra, hogy magában attól Valakinek érezzék magukat, hogy magyarok. Még csak tenniük sem kell érte semmit, mert tíz és száz ősük kiharcolta már a dicsőséget, tetteik a mai napig élnek az európai népek tudatában, akik elismeréssel néznének ránk, az utódokra is – ha hagynánk és akarnánk.

De álljon itt némi magyarázat a nemzettudat hasznosságáról a gyakorlatias, ész vezérelte emberek számára is. Ami már a MI-ről, mindannyiunkról szól.

Nemzeti öntudat, nemzeti büszkeség. Amit mindenki érez, ha magyar. És ha határon innen vagy túl magyarságában támadnak valakit, akkor mind a tizenöt millió magyar ember felhördül. Mert ő is sértve érzi magát, és azt is tudja, hogy legközelebb ő kerülhet ilyen helyzetbe, és érte is milliók állnak majd ki. De neki talán már félnie sem kell ezután, mert kevesen merik egy összetartó nemzet fiát támadni.

Akiért nem csak két politikus áll ki, és erőtlenül, feladatköri kötelességükből adódóan méltatlankodnak, és akiket egy-két jól összeállított diplomáciai lépéssel könnyen le lehet szerelni; hiszen nincs mögöttük erő, mert a milliók éppen a multiban vásárolnak, vagy valóságsót néznek a tévében, és nagy ívben tesznek rá, hogy milyen nemzettestvérüket, honfitársukat, államfőjüket hol és ki alázta porig, esetleg verte és ütötte. Ezt csak velünk lehet megtenni. Még.
A nemzeti ébredés már elindult, most éppen abban a fázisban vagyunk, mikor egy maréknyi politikus és pár ezer magyar ember hördül fel, akiket emiatt rögtön szélsőségesnek, nacionalistának, vagy nácinak kiáltanak ki a médiában.

De nézzük csak a politikai érdekérvényesítést. Természetesen, nemzetközi porondon. Vajon melyik politikusnak van nagyobb szava egy Európai Uniós tárgyaláson: aki mögött nem áll senki, csak a diplomácia, vagy aki tíz-tizenöt millió ember támogatását tudhatja magáénak, ha meg akarja védeni hazája, nemzete érdekeit?

Vajon melyik nemzet torkán nyomják le a rabló és romboló szabályozásokat, melyik országot használják ki a végtelenségig, melyikből csinálnak gyarmatot, melyiket fosztják meg mindenétől, veszik el vizeit és földjeit: amelyikben nemzeti egységbe forrva milliók tiltakoznak és állnak ellen megtiprásuknak?

Nem, kérem. Azt, ahol senkit nem érdekel, mi történik a nemzettel, amíg neki megvan a napi betevő akciós szlovák gagyi teje és a multikulti cirkusz. Ahol, ha netán rossz érzéseket keltenek is az emberekben a folyamatos sárba tiprások, mindennapi gyógyírként beérik a legújabb valóságsóval. Ahol annak ellenére, hogy a nemzet gyalázóitól jár vállon veregetés, ha valaki a melegek erkölcstelen és visszataszító, felvonulásnak csúfolt utcai vonaglását támogatja, mégis sokan megteszik, mert a magányos, elidegenített ÉN-eknek mindegy, honnan jön a simogatás és elismerés. Csak kapjon végre két jó szót. Mástól úgysem kap. Nincs közösség, ahova tartozhat, többnyire a családok is széthullottak és gazdasági érdekszövetséggé silányodtak, a barátokra sincs elég idő, a munkahelyek többségén csak biorobotként vagy rabszolgaként tekintenek rá. És nem érzi azt sem, hogy bármi összekötné a másik 15 millióval.

Azok, akik tönkretették a nemzetet, országot, pontosan tisztában vannak a fenti tényekkel. Azt is tudják, hogy a gödörből, amiben Magyarország van, kilábalni csak a nemzeti öntudatra ébredéssel lehet, milliók magyar büszkeség menti összefogásával. Ekkor lesznek képesek az ÉN-ek a MI-ért áldozatot hozni. Ekkor jönnek rá, hogy az áldozatvállalás tízszeresen térül meg a nemzet közössége, és így önmaga számára is.

Ettől félnek a globális urak, ezért próbálják görcsösen, minden eszközzel megtartani befolyásukat az elidegenített magyar milliókon, eltitkolva a valóságot, a médián keresztül fasisztának és antiszemitának bélyegezve minket: összetartó, magyarságukra büszke embereket. Hogy az alvók szégyellni valónak, elítélendőnek érezzék a nemzeti összetartást.

Ha hazát és az ÉN-ek számára jövőt akarunk, akkor szükség van a MI-re, a nemzetre is.
Ébresztő!

Bertha Szilvia
a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje