Nem tudom ki, mennyit hallott már az „úgynevezett” LISSZABONI SZERZŐDÉSRŐL? Néhány gondolatot osztanék meg erről a dokumentumról. Azért Lisszaboni szerződés, mert 2007. december 13-án az elfogadás idején Portugália volt az unió soros elnöke. Így tehát a fővárosukban hitelesítették aláírásukkal az állam és kormányfők eme irományt.

A magyar parlament 17-én, azaz négy egész nappal az aláírást követően tárgyalta, és mivel mi vagyunk a jurópien eminensek, egy lendülettel még aznap módosították az alkotmányt és elfogadták a szerződést, jogi szakszóval élve ratifikálták. A szavazati arány a következőképpen oszlott meg: 325 (magyar?) parlamenti képviselő mellette szavazott, 5 képviselő ellene, 14 pedig tartózkodott.

Sok-sok pletyka kering a szavazás körülményeiről, nem óhajtok ezekkel foglalkozni. Csak egyetlen gondolat foglalkoztat, ha a következő ratifikáló ország kedves szomszédunk Románia 2008. február hetedikén, majd nagy barátunk Franciaország 2008. február 13-án tette meg e gesztust, a többiek pedig jóval később, akkor hazánknak milyen okból kellett ennyire sietni. Netalán attól féltek uraink, hogy amint a magyarok megtudják, miről is szól a papír, egyes radikális, nacionalistafasiszta körök, népszavazás kiírását követelnék! Sajnos nem így történt.

Egy érdekes szeletét szeretném a dolognak megvilágítani! A Lisszaboni szerződéssel szinte egy időben 2007. október 18-án a Hollandiai Velsenben Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Portugália - francia javaslatra - egy olyan csúcsszerv létrehozásáról határoztak, amely a Schengeni határokat kihasználva bárhol és bármikor bevethető. Katonailag megszervezett egységei pedig, különösen válsághelyzetek, felkelések, zavargások esetén az adott ország rendfenntartóinak segítve, szerepüket átvéve, beavatkozhatnak az eseményekbe. A szervezet neve European Gendarmerie Force magyarul Európai Csendőri Erő, azaz még magyarabbul Európai Csendőrség!

Eme nagybecsű szervezet, tehát nevezzük csak egyszerűen ECS-nek, egy olyan katonai alakulat, amelynek tagjai tulajdonképpen rendőrök és a szerződés értelmében bármit megtehetnek egy krízishelyzet elfojtása érdekében. A gyakorlatban tehát megvalósulhat, hogy speciálisan kiképzett román rendőrök az európai csendőrség egyenruhájában budapesti tüntetéseket vernek szét uniós felhatalmazás alapján. Természetesen semmivel sem lenne jobb, ha Francia vagy olasz rendőrök tennék ezt. Ráadásként ezek az erők csak az európai unió szerveinek tartoznának szót fogadni és az onnan jövő utasításokat kellene betartaniuk. Magyarán még figyelembe sem szükséges venniük a megszállt ország politikusainak véleményét sem. Azt tehetnek velünk, amit akarnak, természetesen mindezért Magyarországon felelősségre sem vonhatók.

A Magyarországi „mértékadó értelmiség” szinte fizikai rosszullétet ad elő amikor szóba kerül állítsuk vissza a csendőrséget. Televisítják az írott és elektronikus sajtót New York-tól Tel-Aviv-ig a rémisztő feltételezés miatt, csomagolják a bőröndjeiket náci veszélyre hivatkozva. Visszautasítják még a lehetőségét is a csendőrség újbóli bevezetésének. Részükről egyetlen elítélő hangot sem hallottam az új jurópien gendarmerie force felállításával kapcsolatban. E testület rendszerbeállítása nem érte el a fent említett urak és hölgyek ingerküszöbét? Ezért nem csomagolják be útitáskáikat, nem rettegnek a jövő miatt?

Számukra, miért szörnyű még beszélni is a csendőrségről Magyarországon? Milyen okok miatt nem rettegnek a juropien csendőröktől. Mi lehet a baj a Magyar Csendőrrel? Csak nem az, hogy magyar?

Férfiasan bevallom számomra sokkal félelemkeltőbb az európai csendőrség jogköre mint a leendő magyar vidék rendfenntartó egysége. Valószínűleg azért mert én nácifasisztarasszistasoviniszta vagyok! Vagy mégsem?

Tisztelettel kérdeznék két dolgot: Akik a Magyar Országgyűlésben megszavazták a Lisszaboni szerződést, nem tudták, hogy ahhoz szervesen kapcsolódik a Velseni szerződés is? Amennyiben tisztában voltak vele, miként szavazhatták meg ezt a förtelmet?

A Velseni szerződésről egyébként igen-igen nagy a hallgatás, mondhatni agyonhallgatják a dolgot. Amint végig gondolja az ember, mit is jelent e szerződés, rádöbben, hogy 1945-től 1991-ig ugyan itt voltak a „szovjet barátaink” de a függetlenségünk látszata és tudata legalább megvolt.

Ám jegyezzük meg a szégyenletes dátumot, 2007. december 17. A függetlenségünk elvesztése, elveszejtése, megválasztott „képviselőink” által és Köztársasági elnökünk által ellenjegyezve. Kérem, ne állítsa nekem senki, hogy azért szavazták meg állítólagos képviselőink ezt a több mint ezer oldalas, még magyar nyelvre le sem fordított anyagot, mert „eltévesztették” a gombokat mint a költségvetési szavazásánál. Véleményem szerint mindegyikőjük FELELŐS! Egyenként is és testületként is.

Teljesen mindegy, a parlamenti patkó melyik felén nyomta meg az igen gombot! Kovács László elvtárs „eredeti” véleménye szerint azért nem kérdezték meg az embereket erről, mert úgysem értenék meg! Ez a demokrata ajrópai hozzáállás. Még egyetlen gondolat a végére. Szovjetunió? Európai Unió? Mi a különbség? Nem túl sok, mondhatni semmi! Egykutya!

Talán az internacionalista segítségnyújtás módja. Mert 1956-ban a szovjet bevonulás a világ szemében megszállás volt. Ám 2012-ben az - esetleges - európai csendőrség bevetése, csupán a csőcselék, lázadók, terroristák, a nem kívánt rész törlendő, megfékezése és a törvényes rend helyreállítása!

Könyörögve kérek mindenkit, április 11-én az X behúzása előtt jusson eszébe a Lisszaboni szerződés!

H.L.
barikad.hu