Itt az idő… megszólalni! Megszólalni, és végre az igazságról beszélni. Egy voltam azok közül, akik annak idején hittek ennek a szónak az erejében, és közösséget alapítottak. Először egy ifjúsági közösséget, majd egy mozgalmat, majd egy pártot. Hittünk ugyanis abban, hogy a nemzeti oldalon állók megférnek egymás mellett, egymást segítve jobb sorsra fordítják a hazát.

2002-ben mi is megtettünk mindent. Plakátoltunk, szórólapoztunk, és minden olyan kétkezi munkát elvégeztünk, amit akkor például már a kényes fideszes elöljárók nem voltak hajlandóak megtenni. Az országgyűlési választás első fordulója minket is ledöbbentett. Mi azonban nem kerültünk tetszhalott állapotba. A Fidesz helyett dolgoztunk, de ők egyedül hagytak minket. Küzdöttünk egy olyan párt győzelmi esélyéért, amely maga sem akarta teljes szívből a győzelmet. Kiábrándító és elkeserítő érzés volt ezt tapasztalni. Látni a csalódott emberek arcát, akik hittek ebben a pártban, mindent megtettek az érdekében, de az cserbenhagyta őket.

Ezért döntöttünk úgy páran, hogy eddig és ne tovább! Véget kell vetni annak, hogy a politikai váltógazdálkodás levét az emberek igyák meg. Nem akartuk azt, hogy a szocialista és a fideszes oldal egymással kiegyezve, a hazánkat közösen tegye tönkre.

Tenni akartunk azért, hogy végre eljöjjön az igazság pillanata. Amikor a politikusbűnözőket leleplezik, és végre olyan emberek irányítják az országot, aki a saját önző érdekeik helyett a magyar nép sorsát képviselik. Nem hatalmat akartunk, nem milliárdokat, hanem csak egy élhető hazát.

Gyilkos, megkerülhetetlen akadályokba ütköztünk. Az összeset a Fidesz állította. Semmi mást nem látott bennünk, mint ellenfelet, amit végérvényesen meg kell semmisíteni - bármi áron. A Jobbik hiába hangoztatta, hogy a cél közös, az országot jobb útra kell terelni, a Fideszt ez nem érdekelte. Általános támadást indított, pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve. A befolyása alatt álló médiahálózata elhallgatott minket. Javaslatainkat, véleményünket letiltatta, minket folyamatosan fenyegetett, támogatóinkat ellehetetlenítette. Így működött az ő elképzeléseik szerint a demokrácia. Ezt hívom inkább diktatúrának.

Csak egy dolgot nem vett észre a Fidesz. Azt, hogy mi jelentjük a következő generációt, a magyar nemzet egyetlen reménységét. Azt az utánpótlást, amelyet sem a kommunizmus, sem a rendszerváltás utáni politikai rablógazdálkodás nem fertőzött meg. Lelkes, a haza és a hit iránt maximálisan elkötelezett társaság voltunk, tele energiával, lelkesedéssel, és tettvággyal.

A Fidesz ezt akarta eltiporni. Az elvesztegetett hatalma feletti siránkozás mellett energiáit csak a Jobbikra a fordította. Keményen kellett küzdenünk. Közülünk keveseknek volt megélhetése, akinek mégis adódott valami, azt a Fidesz sajátos eszközeivel gyorsan megszüntette. Éveken át tartott ez a helyzet, és sokan nem tudtak kitartani.

Én is közéjük tartozom.

Amikor az ember dolgozna a hazájáért, és mégsem tudja megtenni, mert már a holnapi betevő falatra sem telik, az a legnyomorúságosabb érzés. Az ember üvöltene kínjában. Bármilyen döntést hoz, az rettenetesen fáj, és örök sebet ejt a lelkében. Így kerültem távolabb a Jobbiktól, és így választottam azt, hogy a mindennapi megélhetésre koncentrálok.

Ilyen múlttal az ember nem könnyen talál munkát, nekem is csak nagy nehezen sikerült. De hittem abban, hogy ez a tapasztalatomnak és a képességeimnek köszönhető. Naivitás volt ezt gondolat, a valóság szinte arcul csapott. Mert nem magamnak köszönhettem, hogy alkalmaztak. A Fidesz ugyanis szemmel tartott. Olyan munkahelyet szereztem, ami valójában tovább nehezítette a helyzetemet. A narancsos párt hatalmi hálójába kerültem, és ők éltek is ezzel a lehetőséggel. Zsaroltak, mert tudták, hogy az állásom biztosítja a családom és az én megélhetésemet. Letiltottak mindenről és mindenkiről. Nem érintkezhettem a Jobbikkal. Nem beszélhettem velük, nem tarthattam velük a kapcsolatot. Azokkal, akik a barátaim voltak. Azokkal, akikkel együtt hittünk a szebb jövőben. A lelkem egy része itt halt meg. A Fidesz elvette, és élvezettel megrágta.

Helyzetemet az ezt követő években is kihasználta. Hiába próbáltam menekülni, a Fidesz mindig csak egy kaput hagyott nyitva, azt a kaput, ami az ő börtönükbe vezetett. Kihasználtak, megzsaroltak, ellehetetlenítettek. Olyan eszközökkel, amelyek ellen 1989 előtt olyan harciasan felléptek.

Ez a párt az, amelyik most a Jobbikot még hevesebben támadja. Erkölcstelen eszközökkel, hazugságokkal, fegyvertárának legbecstelenebb kellékeit is felhasználva. A legaljasabb lépéseik egyike, hogy felbérelték az egykori alapítótársamat, Nagy Ervint. Nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy lássa egykori barátját ily módón nyilatkozni a közös „gyermekéről”. Ervin, helyetted is szégyenkezem! Hazugságaiddal megbecstelenítetted azokat az értékeket, amelyek érdekében annak idején összefogtunk! Megtagadtad a barátaidat, hamisan vádoltad őket, és ami a legelszomorítóbb, hogy elárultad őket. Őket, engem, azokat, akik hisznek bennünk, de legfőképp magadat. Eladtad a lelkedet, de bűnös ez a pénz. Az ember a gyermekét soha nem tagadja meg! Te megtetted, és ezt a szégyenfoltot sohasem mosod le magadról!

De nálad is nagyobb a bűne az egész hadjárat mozgatórugójának, a Fidesznek. Az árulásra ők vettek rá, és jól tudom, hogy másnál is így próbálkoznak. Számukra nem léteznek a keresztény értékek, ha a saját hatalmukról van szó. Nyomorba döntenek bárkit, majd felemelik, hogy utána újból a szakadékkal fenyegessék.

Így történt ez a kommunizmusban is. Besúgók, megfigyeltek, megzsaroltak voltak az emberek. Mindenki félt, és senki sem érezte magát szabadnak. Kell ez nekünk ismét? Nem volt elég ennyi évtized? Erre kell a kétharmad?

Nekem nem!

Mindig az igazságot kell szolgálni, mert az igazság megtagadása egyenlő a megsemmisüléssel. Ez szól mindenkinek, aki most a Jobbikot rágalmazza. A Jobbik ugyanis nem kommunista, nem fasiszta képződmény. Egyszerűen azoknak az embereknek a mozgalma, akik végre a hazáért akarnak tenni valamit. Nem a hatalomért, nem a pénzért, nem önző célokért.

Ettől fél a Fidesz. Az igazság órája pedig el fog jönni, és ezt ők is jól tudják. Lelepleződnek a gazdasági visszaéléseik, az üzleti összefonódások a többi párttal. Összenő, ami összetartozik, és ezt végre most mindenki látja. A Parlamentben ugyanis végre lesz egy olyan párt, amelyik megszünteti a politikai mutyikat. A korrupciót, a politikai pénzmosodát. Ki ne látná, hogy amit a szocialista-liberális koalíció a kormányon művelt, addig ugyanazt tette a Fidesz az önkormányzatoknál. Két párt ugyanazzal a becstelen arccal.

A parlamenti pártok most félnek a Jobbiktól. Tudják, hogy itt az elszámoltatás ideje. De érzik ezt az emberek is, hisznek abban, hogy áprilisban bekövetkezik Magyarország feltámadása. A Jobbik ezt fogja elérni. Igazságot tesz, és felelősségre vonja a bűnös politikai elitréteget.

Végezetül ez szóljon a kételkedőknek:
Én tudom, hogy a Jobbik mikor született, és kik hozták létre. Sem a szocialisták, sem a Fidesz kreálmánya nem vagyunk. Nem szolgáltunk sosem idegen népet, nem pénzeltek idegen titkosszolgálatok. Egy lelkes generáció vagyunk, amelyet eltaszított a gyarló politikai garnitúra, mert mi a hazánkat akartuk szolgálni. Valljuk, hogy Magyarország a magyaroké! Április 11-én ezt kell megfontolni.

Az egyik Jobbik-alapító