Mai nap egy szokásos pulcsiban mentem be az iskolába. Sőt, direkt a Nagy-Magyarországosat vettem fel ugyanis ma volt az iskolai ünnepség ami ugye az 1848.-as szabadságharcról szól. Az osztályfőnök a plakát miatt beszélni akart velem. A beszélgetés végén hozzátette hogy nem járhatok többet ilyen ruhákba. Természetesen közöltem vele hogy sajnos ez nem fog menni és hogy továbbra is hordani fogom az összes olyan ruhát ami nekem tetszik. Azt mondta hogy beszéljem meg az igazgatóval. Az osztályfőnök egyet értett velem sok mindenben, de sajnos nem ő a “guru”.

A betiltott pulóver

Az igazgató szünetben hívatott be az irodába ahol megkérdezte hogy mivel nem értek egyet. Elmagyaráztam neki normális hogy mi a gondom és hogy mivel nem értek egyet. Elmondtam neki hogy szerintem semmi gond sincs azzal hogyha magyar ember létemre felveszek egy Nagy-Magyarországos pulcsit és hogy büszkén viselem ősi jelképeinket. Hangsúlyoztam hogy ezeknek a ruháknak semmilyen politikai értéke nincsen. Azt felelte hogy sok ember azt veszi le ezekből hogy szélsőjobbos vagyok és hogy ez sokaknak nem tetszik. Mondtam hogy egy normális magyar embernek nem lehet ellenére az öltözködésem. Egy kicsit vitatkoztunk. De legalább annyira együtt érzett velem hogy mondta hogy nagyon becsületre méltó hogy szeretem a hazámat és hogy ilyen dolgokat vallok.

A beszélgetés végén azt mondta hogy ő nem fogja eldönteni hogy szabad-e nekem ilyeneket hordanom, ezért az ombudsmannak fogja elküldeni a ruháim fotóját és majd ők megmondják hogy járhatok-e ilyen ruhákban. Hozzátettem a végén hogy nem érdekel hogy mit mond a szent ombudsman és hogy továbbra is fogom ezeket hordani az ombudsman válaszától független.

Az egész osztály fel volt háborodva ezen és a következő órán csak ez volt téma. A másik tanár szerint nem kellet volna felvennem pont az ünnepségen ezt a pulóvert. Kénytelen voltam közölni vele hogy direkt vettem fel most. Azt felelte hogy ne járjak olyan dolgokba ami miatt támadhatóvá válok.

Miért lenne Magyarországon egy Magyarországos pulcsi támadható? Meddig lesz ez így? Meddig kell tűrnünk az elnyomást? Szégyen hogy kinéznek saját hazámban és megrónak mert magyar jelképeket viselek. Úgy érzem hogy ez a normális hogy merek magyarnak lenni Magyarországon. Elvégre nem idegen helyen vagyok, itt születtem és itt halok majd meg. Ostobaság a Nagy-Magyarországot a szélsőséghez kötni. Ez nem szélső dolog, ez magyar! “[...] Nem hajlok semmi szélnek, pusztító jégverésnek [...]” – Kitartás! Szebb jövőt!

Ismét, mint az előző plakátos cikkben is mondtam, nem fogom hagyni magamat és továbbra is így fogok öltözni!

Szebb jövőt!

Nem saját írás.